Műszaki Tanulmánytár látogatás

2016. január 28., csütörtök 12:05

Az előző félév (2015/16/I. - a szerk.) végén lehetőségünk nyílt arra, hogy meglátogassuk a műszaki tanulmánytárat.

 

Sajnos tényleg nagyon a vége fele, ezért sokan el sem tudtak jönni, mert finomítgatták még a félév eredményeit. Nekem úgy jött ki a lépés, hogy oda tudtam érni, most egy rövid élménybeszámolóval szeretném körvonalazni, hogy miket láttunk, és persze képek formájában illusztrálni is. Sajnos nem volt tárlatvezetés, de ettől függetlenül derűs arccal jött ki mindenki. Mit kell tudni a Műszaki Tanulmánytárról dióhéjban? Érdekes hangulatot áraszt a hely, mivel kicsit hasonlít egy múzeumra és egy raktárra is, de egyik felé sem húz el jobban: a kettőt kell elképzelni egyben. A tárlat a hazai technikatörténeti fejlődést mutatja be körülbelül 16 ezer műtárgy segítségével. Három nagy részre oszthatjuk, amit három terem is vonz maga mellé a tanulmánytárban, persze igen nehéz kategorizálni és szűkíteni a kört. Tehát az egyik teremben találkoztunk időmérő, optikai, vetítő eszközökkel, régi fényképező és videó felvételt készítő gépekkel, mikroszkópokkal, csillagászati eszközökkel. Elfelejtettem jegyzetelni, így márkák és típusszámok nem igen ugranak be erről a részről. Viszont ha azt mondom, hogy vetítőgép és filmtekercsek, akkor mindenkinek beugorhat a kiskorában használatos szerkezet.

A következő részen, ahogy beléptünk a terembe egy hatalmas géptest fogadott minket. Csak, hogy az arányokat érzékeltessem: a Kármán Kollégiumban mindenki járt már, így egy kétágyas szobát is el tud képzelni. Ezt, ha megszorozzuk kettővel, akkor már meg is kapjuk az URAL-2 számítógép méretét, amin megakadt a szemünk, ahogy beléptünk a terembe. Ott elég vegyes volt a műszaki cikkek felhozatala. Először is a konyhai eszközök színes felhozatalát láthattuk. Ahogy nézte az ember a tárgyakat elkapta a „retro” hangulat. Volt itt porszívó, sparhelt, öntött diódaráló, paradicsompasszírozó, krumpli és fokhagyma nyomó szerkezet, olajkályhák, üveg szódásszifon és habszifon szóval még sorolhatnám.

Aztán ezt követték az információ áramlását megkönnyítő szerkezetek hadai, azaz a régi televíziók és rádiók. Ebből már fejből is tudok mondani példát. Mindenkinek ismerős a Videoton és Orion Tv márkája és talán még a hordozható Sokol rádió is. Ezek mellett láthattunk itt még lemezlejátszókat és gramofonokat is. A terem másik nagy részét az informatikai eszközök töltötték ki. Hű és lelkes gépészként az utolsó terem volt nálam a csúcspont. A Mobiluem elnevezésű gépcsarnokban interaktívan ismerhettük meg a magyar gépfejlesztés 150 évének legfontosabb stádiumait. Emellett találkozhattunk külföldi gépszerkezetekkel is. Sajnos csak itt jutott eszembe fényképeket készíteni, de a képek magukért beszélnek. Ahogy beértünk a csarnokba, máris találkoztunk egy 125-ös Csepel motorral, majd különféle Pannonia blokk metszetekkel.

Csepel 125

Pannónia blokk

Nyersolaj traktorokból sem volt hiány (típusok: Hofherr M22, GS-35). Ezeket az egyszerű szerkezeteket az I. világháború után kezdték gyártani. A meghibásodásukra igen kevés esély volt, hiszen két ütemű motorokról beszélünk, tehát a szelepeket elfelejthetjük és a gyújtógyertyás indítás helyett is izzító fejes gyújtást használtak, mindemellett az üzemanyaga (a nyersolaj) pedig akkor még olcsónak számított.


Nyersolaj-traktor

A külföldi szerkezetek közül ki volt állítva egy sugárhajtómű, valamint amit szerintem kevesen láttak már élőben vagy nem is halottak róla, az egy 14 hengeres repülőgép csillagmotorja volt metszetben.


Gázturbinás repülőgép sugárhajtóműve


14 hengeres repülőgép csillagmotorjának metszete

Mindent összegezve sok érdekes, régi műszaki megoldással találkoztunk a tanulmánytárban. Így mindenkit arra ösztönöznék, hogy ha van rá lehetősége, mindenképp menjen be és merüljön el a rég múlt idők műszaki cikkeiben, mert amit ott láthat, az a mai technológiákkal nem veheti fel a versenyt: sem teljesítményben, sem kifinomultságában. Két dolgot érez az ember, ahogy ezeket a műszaki eszközöket nézegeti: ezeknek a tárgyaknak lelkük és eszmei értékük van.

Írta: Arany Benjámin