Bacsárdi László mérnökestje

2016. október 03., hétfő 19:49

Szakmai úton: elkötelezettség, felelősség és szenvedély

Dr. Bacsárdi László mérnökestje
Írta: Lurvig József

2016. szeptember 22-én Dr. Bacsárdi László tartott színvonalas előadást a Mechatronikai Szakosztály felkérésére a D épület 423-as termében. A teleportálással is foglalkozó tudós több nemzetközi és élen járó magyar szervezetekben tölt be vezető pozíciót.

Az estét egy vitaindító előadással kezdte, amin élete különböző szakaszaiba engedett bepillantást: hogyan jutott el oda, ahol ma van. A mérnök informatikus szakot végzett diák kvantum informatikával kezdett el foglalatoskodni. Az űrrel kapcsolatos dolgok mindig is érdekelték, ezért aztán, amikor találkozott a kvantummechanikával, egyből arra gondolt, ezt a kettőt valahogyan össze akarja kötni. Meg is találta a legalkalmasabb kutatási területet: ma a kvantummechanika űrkommunikációban való felhasználásával foglalkozik.

Mi az a kvantuminformatika? Dr. Bacsárdi László magyarázata szerint a kvantumbit (qubit) tulajdonképpen egy komplex vektor; vagy más értelmezésben az informatikából ismerős 0 és 1-es ebben egyszerre van jelen. Erre egyébként az egyik legismertebb analógia Schrödinger macskája, amiről nem tudjuk, hogy élő vagy halott, amíg ki nem nyitjuk a dobozt. Ekkor a macska tulajdonképpen élet és halál szuperpozíciójában létezik. Az egész alapja a kvantum-összefonódás; két összefonódott qubit egyikét megváltoztatva a másik is megváltozik azzal összhangban, és ez a koherencia több száz kilométert legyőzve is érvényes, annak ellenére, hogy a részecskék között kommunikáció nincs, a hatás pedig mégis azonnali. Ezt a mai napig nem tudták megmagyarázni, Einstein is ezért kísérteties távolhatásnak nevezte ezt a jelenséget. A kvantumtechnológia nagy előnyei a számítógépek gyorsabb műveletvégzése, és a már nem is annyira elméleti szintű feltörhetetlen titkosítás megvalósítása.

Előadónk – saját elmondása szerint – több sapkával rendelkezik. BME-s tanulóként eleinte a Schönherz Zoltán Kollégiumban lakott, ahol rengeteg embert ismert meg. Később átköltözött a Vásárhelyi Pál Kollégiumba, ahol nevelő tanári pozíciója miatt újfent sok új ismeretségre tett szert. A műegyetem Hálózati rendszerek és szolgáltatások tanszékének doktoranduszaként még nem is gondolta, mára mennyi sapkát szerez még. 2003 óta foglalkozik a kvantum alapú műholdas kommunikációval. Ma már a NymE Simonyi Károly Kar intézményigazgatója és egyetemi docense, és a BME Mobil Kommunikáció és Kvantumtechnológiák Laboratóriumának óraadója. 2009 óta a Magyar Asztronautikai Társaság főtitkára, 2012 óta pedig egy nemzetközi szervezet magyar képviselője. A Space Generation Advisory Council felelőse és a BME Űrfórum szakmai vezető helyettese. Ezen felül, hivatása kapcsán eljutott már Jeruzsálembe, Torontóba, Pekingbe és Fokvárosba, ahol szakmai konferenciákon vett részt. Arra a kérdésre, hogy ennyi teendő és feladat mellett hogyan jut ideje a magán életére, azzal válaszolt, hogy az idő tudatos beosztása sokat segít neki. Mivel a munkája miatt minden nap több órát tölt számítógép előtt (és napi 80-300 levelet kap), hetente netmentes napokat is tart.

Az előadás során a hallgatóság rengeteg tanácsot kaphatott, hiszen mérnökestjeinken mindig a kötetlen beszélgetésen van a hangsúly. Emellett a jelenlévők megismerkedhettek egy olyan tudományággal, ami folyamatosan újdonságokkal szolgál, és amivel érdemes foglalkozniuk a jövőben.